MENÜ

BVSE
WATERPOLO

Vízilabda


Vízilabda vagy régebbi elnevezéssel vízipóló labdajáték, melyet két, 7–7 fős csapat (hat mezőnyjátékos + egy kapus) vív egymás ellen egy medencében. A mérkőzésen résztvevő csapatban összesen 14 játékos lehet, egyszerre a medencében azonban hét játékos tartózkodhat. A medencetérben a két vízilabdacsapat (2×14 játékos), a két csapat edzője (esetenként egy segédedző) tartózkodhat. Ám a segédedzőnek a kispad mellett kell helyet foglalnia, míg az edző a félpályát jelző fehér vonalig elmehet, ezen túl egy illetve két bíró, a meccsre felügyelő bizottság (titkár stb.) és egy orvos (a csapatok saját masszőre) is a medencetérben tartózkodhat, illetve nagyobb meccseken a sajtó képviselői is, amennyiben a mérkőzést nem zavarják. A vízilabda mérkőzésen résztvevők hét poszton játszhatnak (kapus, center, bekk, kapás szélső, kapás hátsó, rosszkéz szélső, rosszkéz hátsó). Az általános forma, amelybe a játékosok felállnak, a patkó alakzat. A védekező játékosoknak célszerű, de nem kötelező a kapunak háttal és a kapuhoz közelebb felfeküdve elhelyezkedniük. A vízilabda összetett sportág, főleg a futball, az úszás, a kosárlabda, a röplabda és a jégkorong elemeiből épül fel, ezek mintegy ötvözete.

Egy jó vízilabda-játékos erős, mint egy hokijátékos, pontosan dob vagy továbbít, mint egy kosaras vagy röplabdás, kiváló az állóképessége, akár egy hosszútávúszónak, és remek a taktikai érzéke, akár egy sakkozónak.

Magyarországon napjaink egyik sikersportága.

Története

Vízilabda az 1900-as Olimpián
Vízilabda az 1908-as Olimpián

A modern vízilabda alapjait William Wilson skót újságíró és úszóedző fektette le 1877-ben, mikor az aberdeeni Bon Accord Festivalra úszótanoncainak kitalált és rögzített néhány alapszabályt egy általa vízifocinak nevezett csapatjátékhoz. Az első vízilabda meccs ezen a fesztiválon, a Dee folyó partján zajlott le. Bár nagyban eltért a mai vízipólótól, mégis akkora népszerűségre tett szert, hogy a brit úszószövetség (Swimming Association of Great Britain) 1885-ben Wilson szabálykönyvét jelentősen kiegészítve, illetve némileg átírva, vízilabda néven önálló sportágnak ismerte el. Ez a változat aztán rövid idő alatt meghódította az egész világot.

Alapszabályok

  • Sapkák: A hazai csapat általában fehér, míg a vendégcsapat játékosai kéksapkában játszanak. A kapusoknak piros sapkát kell viselniük.
  • A játékidő: Egy meccs 32 perc tiszta játékidő (vagyis az óra áll, ha a játék áll), melyet 4×8 perces negyedekre osztanak. Az 1-2. illetve a 3-4. negyed között 2 perc szünetet, a 2-3. negyed között (félidőben) 5 percszünetet kell tartani. Minden negyed kezdetén a pálya közepén, a labdatartóban elhelyezett labdáért a játékvezető sípjelére úsznak ki a csapatok az alapvonaltól. Ha a medencében nincs „kosár” (amibe a labdát helyezik kezdéskor), akkor a zsűriasztal felőli játékvezető a medence szélén dobja be a labdát.
  • Támadóidő: Egy csapatnak 30 másodperce van arra, hogy támadjon. Ha ez lejár kapura lövés nélkül, automatikusan a másik együttes következik. A támadóidő mérése akkor indulhat újra, ha a támadó csapat ellövi a labdát, az pedig szögletre, vagy az ellenfél kapusának érintése után az oldalkötélen túlra száll, vagy visszapattan a támadó csapathoz. Kiállítás vagy ötméteres megítélése esetén szintén újraindul a támadóidő, így egy-egy akció akár 1–1,5 percig is eltarthat (néha tovább is).
  • Labdaérintés: A labdát a test bármely részével meg szabad érinteni. Csupán két tiltás van: két kézzel (kivéve a kapusokat az 5 méteres vonalon belül), illetve ökölbe szorított kézzel tilos beleérni (kivéve a kapusokat az 5 méteres vonalon belül), tehát a fejjel, lábbal vagy más testrésszel szerzett gól ugyanúgy érvényes, ha nem előzte meg szabálytalanság a találatot.
  • Gól: Gólt dobni akcióból bárhonnan, illetve rögzített helyzetben kapuskidobásból vagy 5 méteren kívülről megítélt szabaddobásból közvetlenül lehet, míg sarokdobásból (szöglet), oldalbedobásból és 5 méteren belül megítélt szabaddobásból nem, ezen esetekben legalább egy csapattárs beleérése is szükséges, az ellenfél játékosa – a kapus sem – nem számít (ez utóbbi futballban a közvetett szabadrúgásnak felel meg). Az érvényes gólt kapott csapat középkezdésből indul.
  • Büntető: A gólvonaltól mért 5 méteres sávon belül elkövetett minden olyan szabálytalanságért büntető jár, amely közvetlen gólhelyzetet akadályozott meg, de 5 méterest a pálya bármely részén elkövetett brutalitás miatt is ítélhet a játékvezető és végleg cserével kiküldheti a vétkes játékost. Ez esetben a támadó csapat egyik tagja a kapuval szemben, a pálya szélein jelölt 5 méteres vonal mentén helyezkedik el és onnan lőheti a büntetőt, míg a mezőny többi tagjai (kivéve a védekező csapat kapusát, aki a kapuban van) ezen a vonalon kívül várakoznak.
  • Kiállítás: A kiállított játékos akkor állhat vissza a játékba, ha 20 másodperc tiszta játékidő eltelt, vagy gól esik, vagy a saját csapata megszerzi a labdát, vagy a saját csapata javára szabaddobást, vagy kapuskidobást ítélnek.
  • A támadóidő és a tiszta játékidő hossza változó:
    • FINA világliga meccseken: 36 perc tiszta játékidő, 4×9 perces negyedekre osztva;
    • Olimpia32 perc tiszta játékidő, 4×8 perces negyedekre osztva, (csak itt) 30 mp-es támadóidő;
    • Nemzeti liga és nemzetközi kupa meccseken: 32 perc tiszta játékidő, 4×8 perc.
    • Egyetemi liga
      • végzősök: 28 perc tiszta játékidő, 4×7 perc,
      • hallgatók: 24 perc tiszta játékidő, 4×6 perc,
      • elsőévesek: 20 perc tiszta játékidő, 4×5 perces negyedekre osztva.

A modern játéktér

A medence

A medence méretei nincsenek pontosan meghatározva, hosszúsága 20–30 méter, míg szélessége 10 és 20 méter között változhat. A víz mélysége általában 1,8–2 méter (ideális esetben), míg a víz hőmérséklete 17 és 26°Cközött változhat. 17 °C alatti vízben a csapatok nem kötelezhetők a kiírt mérkőzés lejátszására.

Eszközök és jelzések

Jelzések: A játéktér mindkét oldalán jól láthatóan jelölik a kapuvonalat, az ettől mért 2 méteres vonalat (ezen belül van a kapus védett területe, ahol támadó csak akkor tartózkodhat, ha a labda már bent van) és az 5 méteres (büntető) vonalat, valamint a pálya felezővonalát. A játéktér határa a kapuvonal mögött 30 cm-rel húzódik. A medence két sarkában, vagy a kapuk mögött, de a vízből a támadó csapat által jól látható helyen vannak elhelyezve a támadóidőt jelző órák.

Ha egy támadó játékos a 2 méteres vonalon belülre kerül úgy, hogy a labda nincs azon a sávon belül, az lesnek minősül, és a védekező csapatot illeti a játékszer.

A kapuk fából vagy fémből készülnek, melyeket a játéktér két végén – az oldalvonalaktól egyenlő távolságra – szilárdan rögzítenek úgy, hogy azok a medence végétől és mindenféle akadálytól legalább 30 cm távolságra állnak.

A kapufák közötti távolság 3 méter, a kapu magassága 90 cm, feltéve, hogy a víz mélysége több, mint 150 cm. Ha ennél alacsonyabb, akkor a kapu magassága a medence fenekétől számítva 240 cm.

A labda kerülete férfi mérkőzéseken 68 és 71 cm között, nőimérkőzéseken 65 és 67 cm között változhat, vízhatlan, recés felületű és zsiradékmentes. Súlya 400 és 450 gramm közötti.

 

Hírek

Asztali nézet